A Szövetség a Közös Célokért társulás az „Ép lélek kell az ép testnek!” címet viselő projekt során arra törekszik, hogy növelje a fiatalok lelki ellenálló képességét, erősítse a másokkal szembeni tiszteletadást, valamint segítsen a szociális készségek fejlesztésében.
A projekt keretein belül három oktatási intézmény diákjainak nyújtottak ingyenes foglalkozást, melyek biztosították a megfelelő mentálhigiénés ellátást. Az interaktív foglalkozások pszichológusok és mentálhigiénés szakemberek bevonásával valósultak meg.
A dunaszerdahelyi járásban két helyszínen került sor gyakorlatias tréningnapokra, ahol a fiatalok mentális egészséggel és a mentális egészségügyi ellátássukkal kapcsolatos ismereteiket bővítették.
Erről bővebben itt olvashatnak: http://szakc.sk/2024/05/06/toleranciaval-a-serdulok-mentalis-egeszsegeert/
A projekt harmadik állomásaként a Nagycétényi Alapiskola alsó tagozatos diákjainak Molnár Kantner Éva meseterapeuta tartott foglalkozásokat. A vele készült interjú az alábbiakban olvasható.
Hogyan képzeljük el , mi az a meseterápia?
A mese lényege, hogy a gyerekekkel beszélgessünk, hogy megnyíljanak és beszéljenek önmagukról és az érzéseikről is. A meseterápia része a mesén túl a beszélgetés, a játék, az egyéni-, és csoportos alkotás. Itt olyan dolgokról is beszéltünk a meséken keresztül, amiről még nem hallottak korábban. A mesélés alatt megállítom a mesét, visszakérdezek, így ők is részt vesznek. De használtunk bábokat, volt papírszínház is.
Milyen szempontok szerint épült fel az előadássorozat?
A előadássorozat állomásai egymásra épülnek, építve az osztályközösséget, egyénileg a személyiségüket és az érzelmi intelligenciájukat. Az első foglalkozás egyfajta ismerkedő alkalom volt, amikor felmértem, hogy melyik gyerek melyik típusba tartozik: ki a vezető típus és ki az, aki kiszorul egy kicsit. Minden alkalommal van egy mese, ami valamit mutat nekik a világból. Az első mese arról szólt, hogy lehet különbözni a többiektől, míg a második mese az osztozkodásról. A harmadik alkalomnak érzékenyítő hatása volt, ami arról szólt, hogy egy kisfiú nem látott. Ezen az órán kipróbálták, hogy milyen az, ha valaki nem lát.
Milyen készségekre tesznek szert a gyerekek ezáltal? Hogyan fogadták az előadást?
A foglalkozások elején teret kapnak, hogy elmondják, hogy mi bántja őket, vagy minek örülnek. Az előadások alatt főleg az érzelmek fejlődnek, valamint a kommunikációs készség és az együttműködés, mind egyéni, mint közösségi szinten. Mindemellett fejlesszük az önismeretet is. Az első alkalom furcsa volt nekik, mivel nem a padban ültek, hanem körben, vagy az osztályterem hátsó részében a szőnyegen. Óráról órára egyre nyitottabbak lettek, mert tudták, hogy mi várható. Még a harmadik alkalommal is tudták, hogy mi volt a legelső mese és azt, hogy abból mit tanultak. Volt olyan játék is, hogy valaki rajzolt és fel kellett ismerniük, hogy melyik osztálytársuk készítette azt. Itt azt mértük fel, hogy mennyire ismerik a másikat, mennyire figyelnek osztályon belül egymásra.
Milyen eredmény várható a foglalkozásoktól?
A gyerekek nyitottabbak lesznek, érdekelni fogja őket az, hogy hogy érzi magát a társuk. Az a lényeg, hogy jobban egymás felé forduljanak, megértsék egymást, összetartóbbak legyenek. Ráeszméljenek, hogy a veszekedések mögött milyen probléma rejlik és megtanulják, hogy azt, hogyan lehet megoldani. Ez a fajta problémamegoldó képesség is része az előadásknak. A továbbiakban várható, hogy fejlődik a kommunikáció, nem csak az iskolai dolgokról beszélnek, hanem azon túl az érzelmeikről is.
Megfigyelhető-e, hogy valamelyik diák pozitív irányba fejlődött az első alkalomhoz képest?
Igen, főleg a harmadik alkalommal vettem észre, hogy akik dominánsabbak voltak – a viselkedési zavarok terén-, azok elhalkultak. Akik addig nem voltak olyan hangosak, átvették a stafétát, de a többiek rájuk szóltak, így próbálták összetartani a közösséget, hogy mindenki hangját lehessen hallani és mindenki tudjon érvényesülni. A meseterápia hatására fejlődött az osztályközösség összetartása és a problémamegoldó képessége. A foglalkozások során a domináns viselkedési minták pozitív irányba változtak, és a diákok egyre inkább bevonták társaikat a közös tevékenységekbe, figyelve arra, hogy mindenki hangját meghallják. Összességében elmondható, hogy a gyerekek a mesék segítségével érzelmeikről beszéltek és a különböző játékok révén jobban megismerték egymást. A foglalkozások eredményeként javult a kommunikációs készségük, az együttműködésük és nyitottabbá váltak egymás felé.
A projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő „Lélekben rendben” című ifjúsági programjának támogatásával valósult meg.
