A Szövetség a Közös Célokért társulás partnereivel közösen valósítja meg a „Mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi inklúziójának és társadalmi szerepvállalásának erősítése a kortárs segítés erejével” P2P című projektjét, melynek keretében három országban tapasztalati szakértők bevonásával – Magyarországon, Romániában és Szlovákiában – felmérték a súlyosan mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi problémáit. Jelen beszámolónkban a szlovákiai eredményeket mutatjuk be.
A szakemberek mellett maguk a kutatás alanyai, a mozgáskorlátozott személyek is aktívan részt vettek a projektben, tapasztalati szakértőként segítették a kutatás előkészítését az őket érintő kérdések megfogalmazásával – segítségükkel a kutatás hitelesebbé vált.
A projekthez készült egy átfogó, a kutatás eredményeit összefoglaló beszámoló, mely mindhárom ország esetében külön-külön elemzi a célcsoportot érintő fontosabb jellemzőket. Vizsgálja a mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi integrációját és szerepvállalásukat, illetve felméri társadalmi nehézségeiket: hozzáférésüket az oktatáshoz, munkaerőpiachoz, lakhatáshoz, szabadidőhöz. Elemzi továbbá az aktív állampolgársággal és önkéntességgel kapcsolatos ismereteiket, hozzáállásukat is.
Demográfiai jellemzők
A 2020 májusa és szeptembere között megvalósuló nem reprezentatív kutatás kérdőíves adatfelvétel és két fókuszcsoportos vizsgálat során országonként 150, 18 és 30 év közötti, súlyosan mozgáskorlátozott fiatal körülményeit vizsgálták, akiknek a járással, vagy az önellátással kapcsolatban vannak nagyobb nehézségei. Szlovákiában a 150 válaszadó 58%-a nő, 42%-a pedig férfi volt. Lakóhely szerint a válaszadók nagyobb arányban élnek városban (56,7%), még 32% jellemzően falvakban él. A fővárosban a válaszadók 10,7%-a élt az adatfelvétel idején.
Az anyagi helyzetüket tekintve a válaszadók 70%-a úgy nyilatkozott, hogy kijönnek a jelenlegi jövedelmükből, míg 10%-uk kényelmesen kijön a jövedelméből. A válaszadók 19%-a panaszkodott az anyagi helyzetére. Mindössze 1%-uk jön ki nagyon nehezen a jövedelméből. Azok a személyek, akik nagyobb nehézségekről számoltak be a kérdőívben az önellátással, vagy a járással kapcsolatban, többnyire a legnehezebb anyagi helyzetűek közé sorolták be magukat.
A legmagasabb iskolai végzettség az esetek 24%-ban a befejezett általános iskola volt. Szlovákiában a legmagasabb az általános iskolában lemorzsolódottak aránya. A középfokú tanulmányokat végzettek 20%-ban szakközépiskolai érettségivel, és 9,3%-ban gimnáziumi érettségi rendelkeznek. A kitöltők 10,7%-a szakiskolában tanult – érettségi nélkül. Főként a szakmaszerzéssel járó középiskolák dominálnak.
A felmérés alapján elmondható, hogy a mozgáskorlátozott fiatalok nagyon nagy arányban elégedetlenek a közoktatással, ennek oka, hogy nem vették figyelembe speciális szükségleteiket tanulmányaik során.
A kutatási eredmények alapján általánosságban elmondható, hogy az önellátással kapcsolatos nehézségek mértéke meghatározó abban, milyen oktatási intézményben tanulnak a mozgáskorlátozott fiatalok. Ám a mozgáskorlátozott fiatal és családja amennyire tud, alkalmazkodik a hagyományos oktatási rendszerhez, viszont a hagyományos oktatás nem képes reagálni a mozgáskorlátozott fiatalok speciális szükségleteire. Ezért sok múlik a család támogatásán, hogy mekkora kapacitásuk van segíteni, milyenek az anyagi körülményeik, érdekérvényesítő képességük.
A felsőoktatásban való részvételről kialakított vélemény
A válaszadók 85%-a szerint a mozgáskorlátozott fiatalok részvétele a felsőoktatási rendszerben nem megfelelő. Az okok sokrétűek, összetett problémáról van szó, melynek leghangsúlyosabb elemei az akadálymentesség hiánya az intézményekben (73%), illetve az akadálymentes lakhatás hiánya (61%). 66%-uk szerint nem veszik figyelembe az egyéni szükségleteiket az oktatásban, illetve közel 57%-ban a nem megfelelő anyagi támogatást jelölték meg a válaszadók.
Ugyanakkor a mozgáskorlátozott fiatalok többségének a véleménye szerint a felsőfokú iskolai végzettség csak kis mértékben vagy egyáltalán nem javítja a munkaerőpiaci helyzetüket. Ám az is elmondható, hogy közel ugyanennyien jelölték meg, hogy szerintük lényegesen javítja az elhelyezkedési esélyeiket.
Munkaerőpiaci lehetőségek
Hasonló okok miatt, a válaszadók mintegy 87%-a szerint nem megfelelő a mozgáskorlátozott fiatalok részvétele a munkaerőpiacon. A munkáltatók nem alkalmazkodnak a speciális igényűek szükségleteihez, előítéletesek. Ráadásul a mozgáskorlátozottak számára elérhető képzések elavultak, nem piacképesek. A problémát súlyosbítja, hogy a mozgáskorlátozott fiataloknak nincs megfelelő végzettségük, vagy alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek.
A válaszadók jelentős része nem dolgozik és nem is tanul, különösen igaz ez a 18 és 25 év közötti korosztály esetében. Túlnyomó részük rossz munkaerőpiaci tapasztalatokról, elutasításról, előítéletekről számolt be, a kérdezettek nagyobbik része jelenleg is munkanélküli, illetve állást keres. A munkaerőpiaci elhelyezkedés hiánya mutatja, hogy a válaszadóknak nincs lehetőségük az önálló életre, Szlovákiában a válaszadók több mint 60%-a szüleivel, testvéreivel él együtt. Egyedül mindössze a válaszadók 6%-a él.
Legfőbb probléma az akadálymentesség hiánya és a diszkrimináció
Az akadálymentesség hiánya, illetve az univerzális tervezés hiánya az élet olyan területein is komoly korlátokat jelent, mint a mobilitás, szórakozás, oktatás, foglalkoztatás. Ritkábban, mint havonta egyszer élnek társasági életet, ennek oka, hogy többnyire a találkozó helyszíne nem közelíthető meg akadálymentesen. A mozgáskorlátozott résztvevőkkel és a szakértőkkel tartott fókuszcsoportnak is visszatérő eleme a mobilitási lehetőségek szinte teljes hiánya.
Súlyos a helyzet a diszkrimináció tekintetében is: Szlovákiában a résztvevők 51%-a jelölte be, hogy érte diszkrimináció a tanulmányai során. Még rosszabb az eredmény, ha azt vizsgáljuk, hogy a mindennapokban a mozgáskorlátozott fiatalok alkalmazkodnak a többségi társadalom elvárásaihoz, ezért a szocializációjuk során normaként kezelnek olyan tényezőket is, melyek kimerítik a diszkrimináció fogalmát.
A szakemberek és a mozgáskorlátozott résztvevők szerint is alacsony a fogyatékos emberek láthatósága a társadalom minden területén. A diszkrimináció és az előítéletek felszámolása az integrált oktatás súlyosan mozgáskorlátozott tanulók számára történő kiszélesítésével, valamint a mozgáskorlátozott személyek aktív társadalmi részvételével, képzések, szemléletformáló programok, szakértő érintett, mozgáskorlátozott személyek bevonásával lenne elérhető.
A bevont mozgáskorlátozott fiatalok és a velük dolgozó szakemberek szerint adottak a törvényi keretek a diszkrimináció tilalmával kapcsolatban, azonban nem elég erős a jogérvényesítés és rosszul működik az antidiszkriminációs rendszer.
A fókuszcsoportok mozgáskorlátozott résztvevői alapvetően tisztában voltak az érdekeiket védő jogszabályokkal, többnyire látják azt is, hogy a diszkriminációt, vagy jogsérelmet nekik kellene jelezniük a hatóságok felé, azonban többnyire nem tudnak, vagy nem akarnak érvényt szerezni jogaiknak. Ennek egyik oka lehet, hogy nincsenek tisztában a jog- és érdekérvényesítés pontos működésével, az antidiszkriminációs rendszer adta lehetőségekkel, illetve nem bíznak a hatósági eljárások sikerességében.
Közösségi részvétel
A felsőoktatáshoz és a munkaerőpiacon való részvételhez hasonlóan a helyi közösségben való részvétellel (88%) is elégedetlenek a válaszadók. A megkérdezettek ennek legnagyobb okát 55%-ban szintén az akadálymentesség hiányával indokolták. Az okok további megnevezésében nagy százalékban, 30%-ig jelölték meg az alacsony jövedelmet, a szolgáltatások és az egyéni szükségletekre való odafigyelés hiányát, valamint számottevő még az előítélet (26%) és a rossz tapasztalat – 15%.
A helyi közösségben az emberek segítő szándékát tapasztalják a válaszadók. Ám ennek módja megoszlik, szinte azonos arányban azok között, akik semmit sem kérdeznek, valamint azok között, akik megkérdezik, hogyan segíthetnek. A legnagyobb azok aránya (36,3%), akik segítenek, de a maguk módján. 26,8%-ban jelölték be, hogy a helyi közösségben egyáltalán nem próbálnak segíteni nekik.
A kérdezettek a szabadidejükben a kulturális rendezvényeket és szórakozóhelyeket csak ritkán látogatják. Leggyakrabban étterembe járnak. Egyéb kikapcsolódás tekintetében színházba látogatnak a legszívesebben, majd moziba, közösségi szinten pedig a civil és a vallási rendezvényeken vesznek részt. Az akadálymentesség szempontjából ezeket a helyszíneket többnyire részben akadálymentesnek minősítették.
Az aktív állampolgárság kérdése
A válaszadók több mint a fele (51%) alig, további 28%-uk pedig egyáltalán nem érdeklődik a politikai ügyek iránt. Ezt a témával kapcsolatos médiafogyasztási szokásaik is igazolják, hiszen több mint 69%-ban soha vagy csak heti 1-2 napon informálódnak az aktuális hírekkel kapcsolatban. A válaszadók 50%-a vett részt az országgyűlési választásokon.
A válaszadók véleménye szerint a jó állampolgár legfontosabb jellemzője, hogy mindig befizeti az adót, részt vesz a választásokon és szabálykövető. Közepesen fontos ismérv olyan polgárok és állampolgárok segítése, akik erre rászorulnak, a mások véleményével szembeni tolerancia és a kormány tevékenységének figyelemmel kísérése. Nem fontos sajátosságként értékelték viszont a társadalmi és politikai ügyek területén mutatott aktivitást.
A Szlovákiában élő fiatalok 65%-a válaszolta, hogy nagyon fontos számára és további 29%-uk számára pedig fontos a magyarsága. Mindössze 3-3% esetében kaptunk adatot arról, hogy más nemzetiségű, illetve nem fontos a kérdezett számára magyarsága.
A válaszadókról összességében elmondható, hogy az alább felsorolt témákról kevéssé tanultak az oktatási rendszerben. Önismeretről, az önálló életvitelről, valamint a fogyatékos emberek jogairól valamelyest tanultak a kérdezett mozgáskorlátozott fiatalok, ugyanakkor a vitakultúráról, médiáról, kritikus gondolkodásról, az aktív állampolgárságról szinte alig.
Összegzés
A kutatás eredményei szerint 2020-ban még mindig az akadálymentesség hiánya a mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi részvételét akadályozó legnagyobb probléma, mely hatással van iskolai integrációjukra, a felsőoktatásban való részvételükre, munkavállalási lehetőségeikre és közösségi aktivitásukra. Nincs inkluzív oktatás, a köz-és felsőoktatási intézmények nem tudnak reagálni a mozgáskorlátozott fiatalok egyéni szükségleteire.
A válaszadók 47%-a teljesen inaktív, nem dolgozik és nem is tanul, míg a teljes népességben ez az arány 11%. A résztvevők nincsenek megelégedve jelenlegi élethelyzetükkel, leginkább a közlekedési lehetőségekkel, a támogató szolgálatok elérhetőségével és a mobilitási lehetőségeikkel elégedetlenek. Sokszor érte őket diszkrimináció, jogsérelem, ugyanakkor nem fordultak a hatóságokhoz vagy jog-, érdekvédő szervezethez, mert bizalmatlanok az antidiszkriminációs rendszerrel kapcsolatban.
A teljes kutatási beszámoló ITT érhető el.