A kedvezménytörvény hatálybalépésének huszadik évfordulója alkalmából Szabadkán, március 4-én megszervezett ünnepi tanácskozáson Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért tiszteletbeli elnöke a nemzetegyesítési gondolkodás történelmi vonatkozásait emelte ki.
A nemzetpolitika a nemzet egységének a gondolatát viszi közel az emberekhez olyan szervezetek által, melyek ezen gondolat céljából 2001-2002-ben alakultak meg. Ezek a szervezetek – a Vajdaságban a Concordia Minoritatis Hungaricae, illetve a Felvidéken a Szövetség a Közös Célokért – a bizonyítékai annak, hogy a szándék és a körülmény lehetővé tette a nemzetegyesítő gondolat megerősödését.
A történelmi előzményeket Duray Miklós, a SZAKC tiszteletbeli elnöke világította meg, rámutatva a magyar–magyar kapcsolatrendszer építésének lehetőségeire az 1995. évtől kezdődően.
Duray arra is felhívta a figyelmet, hogy ennek a kapcsolatrendszernek az intenzív építése és a szervezett találkozókon indult közös gondolkodás már a 1990-es években kezdetét vette, igaz 1994-ben megszakadt ez a folyamat, majd 1995 őszétől folytatódott és kezdeményezésre került az első magyar–magyar csúcstalálkozó megszervezése.
Ennek megvalósulására 1996. július 5-én került sor, ami ugyan nem zárult teljes sikerrel, mert Magyarország akkori kormánya elutasította az intézményesítését. Ez részben azzal függött össze, hogy éppen ekkor zajlott a Románia és Magyarország közötti alapszerződés létrehozása, amelynek tartalmával kapcsolatban az értekezleten sok kifogás hangzott el. Emiatt került sor még ez év szeptemberében Pápán az úgynevezett csonka magyar–magyar csúcstalálkozóra, majd a következő évben hasonlóra Szabadkán.
Duray ezen tanácskozás legfontosabb eredményének a közös magyar politizálás elkezdődését tartja. Az 1998-as magyarországi kormányváltás kedvezően befolyásolta ezt a folyamatot, mert az ősz folyamán ismét összeült a magyar–magyar csúcs, itt döntötték el a magyarigazolvány rendszerének a kialakítását, majd 1999 tavaszán a következő csúcsértekezleten az 1995-96-ban megfogalmazott célokkal összhangban megalakult a Magyar Állandó Értekezletet, melynek meghívottjait a parlamenti, illetőleg tartományi képviselettel rendelkező határon túli magyar szervezetek, a magyarországi parlamenti pártok, a Magyar Kormány, valamint a nyugati magyarság képviselői alkotják, minden esetben biztosítva a térség valamennyi magyar nemzeti közösségének részvételét.
Történelmi pillanat volt a kedvezménytörvény 2001. évi elfogadása, mely lehetővé tette a nemzethez tartozás szimbólumaként azonosított magyarigazolványnak, mint magyar állami okiratnak a kérelmezését.
A Felvidéken 2001 decemberében jegyezték be hivatalosan a Szövetség a Közös Célokért szervezetet, mely működtetője az irodahálózatnak, ahol kérelmeket az akkori szlovákiai belpolitikai akadályoztatás miatt csak 2003-től lehetett felvenni. 2010-től pedig az ügyintézési folyamat segítőiként vesznek részt az irodák az eljárásban. A Felvidéken az elmúlt 20 év alatt több mint 140 ezer ügyintézési folyamatot indítottak el a magyarigazolványhoz kapcsolódóan.
Duray Miklós ugyanakkor kiemelte, hogy a kedvezménytörvény és a 2010. évi magyar
állampolgárságról szóló törvény két különböző szempontból fontos a határon túli
magyarságnak.
A kedvezménytörvény a szülőföldön való megmaradást erősíti, az állampolgársági törvény pedig a magyar–magyar kapcsolatokat közjogi szempontból tudja életben tartani.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a kedvezménytörvény kapcsán Duray Miklós szerepét elismerve külön köszönettel illette, hangsúlyozva: munkássága meghatározó a nemzet sorskérdéseire vonatkozó iránymutatásnak. Hiszen az 1990-es években megfogalmazott nemzetegyesítési törekvései a magyar nemzetpolitika alapját teremtették meg, amelynek kézzelfogható eredményei napjainkban a támogatási rendszerek, az óvoda- és iskolafelújítási programok, a gazdaságfejlesztés, illetve a szülőföldön való megmaradás segítése.
A tanácskozáson részt vett Forró Krisztián, a Szövetség elnöke, Bárdos Gyula, a CSEMADOK elnöke, valamint Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója.
(HA/Felvidék.ma)
