Ujpál Emőke szakpszichológus, a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (FLET) szakmai vezetője, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) szakmai alelnökének helyettese. Arról kérdeztük, hogy a világjárvány alatt megszaporodtak-e a telefonhívások, hol tart a felvidéki önkéntesképzés és miért fontos ez a vonal.
A 2016-ban a Szövetség a Közös Célokért koordinálásával Szlovákiában beindított telefonos szolgálat fontos célkitűzése volt a saját, felvidékiekből álló ügyelői csapat létrehozása. „2018-ban kezdődtek az igen magas szintű elméleti és gyakorlati képzések a jelentkezők részére, majd 2019-ben 11 fővel elkezdte működését a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat saját ügyelői stábja. Időközben voltak lemorzsolódások, de új érdeklődők, önkéntes jelentkezők is csatlakoztak. A második toborzási, kiválasztási és képzési folyamatot követően öt új taggal bővültünk” – fogalmazott Ujpál Emőke.
A járvány ugyan közbeszólt, mivel épp tavaly ősszel kezdték volna meg az újak képzését, ezt a lezárások miatt el kellett halasztani. Azóta már sikerült pótolni a képzést, és ma már hospitálnak az új ügyelők. „Ez azt jelenti, hogy az újak a tapasztalt ügyelők mellett szereznek gyakorlatot ahhoz, hogy aztán ők is odaülhessenek a telefon mellé és önállóan is felvehessék azt.
„Nagyon elszánt, az élet minden területéről jövő, elhivatott ügyelőink vannak”
– jegyezte meg, hozzátéve, önkéntes munkájuk havi több elfoglaltságot jelent.
Szakmai képzések és mentálhigiénés karbantartás segíti az ügyelők munkáját
Megerősítette, hogy a járvány kitörése után érezhető volt a növekedés a hívások számát tekintve, és ezek a hívásszámok nagyjából megmaradtak. „Azért nehéz a pontos hívásszámot meghatároznunk, mert ugyan a szolgálat 0-24 órás, hétfőtől vasárnapig minden nap elérhető, a mi ügyelőink egyelőre viszont csak szerdánként 18 órától egy teljes napot csütörtök 18 óráig szolgálnak, tehát csak ezt az időkeretet fedik le” – magyarázta. A hátralevő időben úgy működik a vonal, mint ahogy a kezdetektől, tehát a hívások át vannak irányítva Magyarországra és Kárpátaljára. Itt megjegyezte, komoly kihívás fenntartani az ügyelők motivációját, hiszen előfordulhat, hogy éppen abban az idősávban, amikor ők ügyelnek, nem érkezik felvidéki hívás.
Nagyon fontos, hogy anonim a vonal, tehát sem a hívó, sem az ügyelő nem fedi fel a kilétét, valamint titoktartás is vonatkozik a hívásokra.
Ennek az önkéntes munkának nagyon fontos része a segítő személyisége, empátiás készsége, a biztonságos légkör megteremtése a hívás során. Ezért fontos a segítők lelki ápolása és a tapasztalatok, észrevételek cseréje, amelyeket a havonta megrendezett stábösszejövetelek biztosítanak. Itt az ügyelők elmondják az elmúlt egy hónap tapasztalatait, nehézségeit, sikereit. Ilyenkor a szakmai vezető pszichológus feladata, hogy feltárja az esetleges megakadást, problémát az ügyelőnél s azon átlendítse, ebben aktívan részt vesz az egész csapat, de természetesen van mód egyéni beszélgetésre is. Évente többször részt vesz a csapat szupervíziós üléseken is, amelyek az ügyelőt hivatottak támogatni abban, hogy megőrizze lelki stabilitását, megvédjék a kiégéstől, hogy fejlődjön az önismerete, önreflexiója.
Megjegyezte, nagyon fontos az elszántság és az elhivatottság, mivel ez egy önkéntes munka, ezért úgy kell szervezni az életet, hogy beleférjen egy 8-10 órás ügyelet. Továbbá, a leendő ügyelőnek számolnia kell az évi többszöri továbbképzésekkel is, és azt is el kell fogadnia, hogy ezt a tevékenységét nem fedheti fel a környezete előtt.
Ezt az elfoglaltságot nyilván a szabadidővel és a családi élettel is össze kell hangolni. „Ez egy vállalás” – jelentette ki.
Az önkéntesek kiválasztásánál személyiségi tesztet végeznek, mivel nem mindegy, milyen megküzdési technikái vannak az ügyelőnek, mennyire stabil a személyisége, jó csapatjátékos-e. „Fontos a lelki terhelhetősége, mert azért itt komoly témák merülnek fel, maga a segítési folyamat is megterhelő lehet” – figyelmeztetett a pszichológus. Megjegyezte, a segítői munkát senki sem használhatja arra, hogy saját magát gyógyítsa. Ezért fontos eleme a munkának az önismeret és az önkéntes lelkének a karbantartása. Mint megtudtuk, tervben van egy keleti csapat kialakítása is, ahol már két főt kiképeztek, de várják még a további önkéntesek jelentkezését.
Segítséget kérni nem mindig könnyű, de aki segítséget kér, az már változást szeretne
Elmondta, a járvány és a kijárási tilalom alatt is többségében életvezetési problémák merültek fel a hívók részéről, illetve a bezártság miatt a „meglévő problémák súlyosbodtak”.
„Persze volt koronavírussal összefüggő hívás is, de nem kizárólagosan. Vegyesen hívnak, fiatalabbak, idősebbek, nők és férfiak egyaránt”
– jegyezte meg. A férfiakkal kapcsolatban kiemelte, hogy nagyon örülnek az ő hívásaiknak is, hiszen nekik gyakran még nehezebb a lélek útvesztőjében eligazodniuk, hiszen a „ők általában úgy szocializálódnak, hogy keményebbnek kell mutatkozniuk”, mondta. „Sokan gondolják azt, hogy az az erős férfi, aki nem mutatja ki az érzelmeit” – fogalmazta meg az egyik általános vélekedést.
A szakember szerint azonban ez épp fordítva igaz, mivel akkor válik valaki igazán erőssé, ha kapcsolódni tud a saját érzéseihez. „Ez egyáltalán nem arról szól, hogy gyengébbek, hanem azt jelenti, hogy felelősséget vállalnak magukért, felvállalják, ha éri őket valami nehézség, és keresik rá a megoldást. Ez sokkal erősebb és bátrabb megnyilvánulás, mint amikor valaki letagadja a problémát saját maga előtt is” – nyomatékosította a szakpszichológus.
Mint megtudtuk, leginkább a felnőtt korosztály tárcsázza a lelki elsősegély vonalat, de előfordult már, hogy gyerekek, jellemzően a középiskolás korosztály veszi igénybe a Szlovákiában magyarul elérhető lelki szolgáltatást.
A hívások témája leginkább a család és a magány köré összpontosul.
A média szerepe a segítségkérési hajlandóságban
Ujpál Emőke szerint jelenleg komoly kihívás és fontos feladat, hogy jobban a köztudatba emeljék a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat hírét, mert még mindig nem ismerik elegen, vélekedett.
Magyarországon 1970-től működik a LESZ, és ez a több évtizedes előny érezhető is, jegyezte meg. „Nagyon jól működik például, hogy felülettől függetlenül, bármilyen portálon, ha olyan cikk jelenik meg, ami krízishelyzetről, öngyilkosságról, vagy bármilyen nehézségről szól, ott van a végén az elérhetőség, a lelki elsősegély telefonszáma. Így bekerül az emberek tudatába, a köztudatba. Jó lenne, ha ez nálunk is így működne, és felülírna mindenféle érdeket az, hogy ez a telefonszám megjelenhessen egységesen mindenhol” – fogalmazott.
„A másik feladat abban segíteni az embereknek, hogy merjenek segítséget kérni, hogy tudatosítsák, hogy ez tényleg nem szégyen” – húzta alá. Kérdésünkre elmondta,
a szlovákiai magyaroknál is megfigyelhető az a tendencia, ami más régiókra is jellemző lehet, hogy ha problémájuk van, egyedül akarnak megbirkózni vele.
„Nyilván ennek nagyon sok oka van, de talán ezeket a berögzült hiedelmeket kell folyamatában átírni az emberekben, hogy a segítségkérést teljesen természetesnek vegyék, és merjenek megnyílni” – vélekedett. „Látom a változást a pszichológiai munkám során is, hogy egyre nyitottabbak az emberek, ami jó jel. A tapasztalatszerzésükkel pedig fokozatosan átíródnak a sztereotípiák” – tette hozzá.
Miben más a professzionális, az önkéntes, és a hétköznapi segítés?
Mint mondta, a segítőnek teljesen semlegesnek kell lennie, a saját világképét, véleményét és érzéseit nem viheti be a segítés folyamatába. „Fontos, hogy teljesen ítélkezésmentes légkört tudjon teremteni, mert pont ez az egyik kulcs” – húzta alá. Persze vannak segítőkész barátok, családtagok, vagy akár egy kedves szomszéd, de ezen segítő folyamatok hatékonysága jelentősen lecsökkenhet az ítélkezéstől, megcímkézéstől való félelem miatt, valamint azért, mert teljesen jószándékból ugyan, de általában a tanácsok adására helyeződik a hangsúly, nem pedig a kérdezésre. Egy segítő ki van képezve arra, hogyan lehet szakszerűen megfogalmazni a kérdéseket, hogy azzal teljes mértékben abban segítse a hívót, hogy felfedje maga előtt is a belső világát. Az ügyelő nem ad tanácsot, hiszen abból már vélhetően kapott eleget a hívó, hanem abban segíti őt, hogy a saját megoldását találja meg.
„Ezek a markáns, lényegi különbségek egy hétköznapi segítés és a szakszerű segítés között. Abszolút elfogadás van, és nem kell attól tartania a segítséget kérőnek, hogy ha kimond valamit, arra bármilyen negatív visszajelzést kap” – magyarázta a szakember.
Véleménye szerint ez a biztonságos légkör teszi lehetővé, hogy a hívó megfogalmazza az érzéseit.
„Ha megfogalmazzuk az érzéseinket, nagyon sok terhet le tudunk tenni magunkról” – jelentette ki.
Fontos azonban kiemelni, hogy a telefonon keresztül nem terápia zajlik. Ezek általában egyszeri beszélgetések, a terápia pedig egy hosszabb folyamat, melyet szakember végez. Tehát ez nem helyettesíti a pszichiáter, pszichológus munkáját, segíthet viszont abban is, hogy valaki bátrabban merjen segítséget kérni.
A telefonban elsősorban segítő beszélgetés zajlik, tehát ha egy aktuális elakadás adódik az életvezetésben, esetleg egy döntéshelyzet, kapcsolati nehézségek, konfliktusok.
A másik pillére a telefonos segítésnek a krízisintervenció, tehát ha egy kritikus életesemény, pl. haláleset, veszteség állna elő, az időben kapott segítség nagyban támogathatja a hívó megküzdését a nehéz helyzettel és segíthet megelőzni a hosszú távú negatív következményeket. A harmadik pillére a telefonos segítésnek pedig az öngyilkosság megelőzése, ami az adott pillanatban életet menthet.
Az anyanyelv fontosságáról és az első hívásokról
Ujpál Emőke szakpszichológus szerint krízishelyzetben, beszűkült tudatállapotban eleve nehéz idegen nyelven kommunikálni, keresni a megfelelő szavakat.
„Ettől újabb stresszhelyzet alakulhat ki. Leginkább az anyanyelvünkön tudjuk önazonosan megfogalmazni, hogy mi zajlik bennünk. Az ismerős nyelvi közeg biztonságérzetet teremt. Ahhoz, hogy nehéz témákról beszéljünk, ez alapvető fontosságú” – magyarázta.
Elmesélte, a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat 2016-os megalakulásakor az első hívások nem segélykérő, hanem hálát kifejező hívások voltak. „Olyan hívásaink érkeztek, amelyekben egyszerűen csak egy köszönömöt mondtak a kagylóba, és kifejezték örömüket, hogy létezik magyar nyelven elérhető lelki segítségnyújtás” – emlékezett vissza.
„Az biztos, hogy a kisebbségi létben kiemelten fontos minden olyan felület, ahol az anyanyelvünkön szólalhatunk meg”
– húzta alá.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
