November 15-én, szerdán, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet szervezésében megvalósult „Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében“ című konferencia meghívott előadói között szerepelt Vincze Loránt, a FUEN – azaz az európai őshonos kisebbségek jogaiért küzdő ernyőszervezet elnöke. Megragadva a kínálkozó alkalmat, őt kérdeztük a Minority SafePackről, az aláírásgyűjtésről és annak jelenlegi állásáról.
Hogyan áll az aláírásgyűjtés a Felvidéken, Erdélyben és a többi tagállamban?
Azt gondolom, hogy most már elég intenzív szakaszába jutott az aláírásgyűjtés. A Magyar Közösség Pártjának elnöke, Menyhárt József éppen ezen a héten, kedden tájékoztatott arról, hogy a Felvidéken már megvan a 40 000 aláírás. Eredetileg 50 000 aláírást ígértek, de azt mondta az elnök úr, hogy szerinte az aláírásgyűjtés időszakának végéig meglesz a 60 ezer is. Ez a felvidéki magyar közösség elkötelezettségét mutatja. Erdélyben az ígért 250 000 aláírásnak mintegy fele már megvan. Mivel december közepe a határidő, úgy gondolom, hogy addigra az ígért szám biztosan meglesz. Magyarországról nagyon sok támogató nyilatkozat hangzott el – a miniszterelnök úrral kezdve, valamennyi parlamenti párt elnökén át a magyarországi nemzetiségekig és sok társadalmi szervezetig, mindenki támogatja az aláírásgyűjtést. Máshol Európában is intenzív a munka, például Olaszországban, Ausztriában, Németországban és Dániában is. Folyamatosan kapok visszajelzéseket olyan európai hálózatoktól is, amelyek nem a FUEN tagjai, de jelezték, hogy szívesen részt vennének a munkában. Most indul egy nagyon intenzív szociális médiakampány, mely elsősorban a német és angol nyelvterületre fókuszál. Úgy gondolom, hogy ez szintén nagyban hozzájárul majd a sikerhez.
Magyarországon mikor és kinek a szervezésében kezdődik meg az aláírásgyűjtés? Van már konkrét elképzelés?
Az már mindenképpen elhangzott, hogy a Rákóczi Szövetség az aláírásgyűjtés élére állna, de az is üdvözlendő volna, ha a pártok önmaguk, a saját rendszereiken, hálózataikon belül bonyolítanák le az aláírásgyűjtést, de nincs olyan, hogy egy konkrét személy volna felelős vagy koordinátora lenne ennek a kampánynak. Örvendenénk, ha valóban minél többen csatlakoznának.
A FUEN hány tagszervezete vesz részt a gyűjtésben?
Az EU-s tagszervezetek nagy része dolgozik, hiszen ez egy hatalmas lehetőség a számukra. Meg kell említeni az Európán kívüli szervezeteket is, amelyek szolidaritást ugyan kifejezhetnek, és a honlapon természetesen az EU-n kívüli tagállamok polgárai is aláírhatják ezt az ívet, viszont az egymillióba ez nem számít bele, mégis mindenképpen jelzésértékű. Van egy olyan szűk csoport is, amely a bulgáriai és a görögországi törökökre korlátozódik, akik félnek az aláírásgyűjtéstől, a hatósági retorzióktól. Úgy gondolom, hogy az ő hozzáállásukat el kell fogadni, viszont véleményem szerint, ha egy Európai Uniós tagállamban egy ilyen polgári kezdeményezés aláírásgyűjtését sem lehet kivitelezni, ott nagyon nagy problémák vannak a demokráciával, az alapvető emberi jogokkal.
A spanyolországi aláírásgyűjtéssel kapcsolatban, különös tekintettel Katalóniára, mit tudna elmondani?
Nincsenek tagszervezeteink Spanyolországban. A katalánok nem kívántak szervezetként együttműködni. Azért nem, mert igazából nem is tartják kisebbségnek magukat. Ők egy önálló nép, nemzet – mondják. Viszont azt gondolom, hogy ha elkezdődik az aláírásgyűjtés bármelyik országban, és ha összegyűlnek aláírások, az mindenképpen üdvözlendő. Ez egy polgári kezdeményezés, senkit sem köt megállapodás, bárki elkezdheti a gyűjtést, csatlakozhat. Nem lepődnék meg egyébként, ha Katalóniából is érkeznének aláírások, viszont Baszkföldről már hivatalosan is jelezték, hogy ott is gyűjtenének aláírásokat, sőt, hívtak ottani rendezvényre. Nagyon fontos, hogy minél több kisebbségi közösség csatlakozzon és természetesen a többségi társadalmakból is minél többen. Németországban például 100 000 aláírás a cél.
A papír és az online alapú aláírások milyen arányban oszlanak meg?
Ebben a pillanatban az aláírások egyharmada online formában érkezett be hozzánk – ennek száma körülbelül 50 000 körül van, és további 100 000 van papíron. Talán romlani fog ez az arány az online rovására, bár ezt nem látjuk át, ezzel nincsenek tapasztalataink. Úgy gondolom, hogy Kelet-Európában ódzkodnak az emberek az online formától, míg Nyugat-Európában a papírtól. Meglátjuk, hogy ez a kettő hogyan kerül majd egyensúlyba.
Az utolsó kérdésem egy kicsit szakmaibb. Készül a FUEN jogalkotási aktusra irányuló javaslattal, javaslattervezettel? Mely témakörök kulcsfontosságúak a felsorolt kilencből?
Mindegyik kulcsfontosságú ebben a pillanatban. És igen, készülünk a jogi aktusok előkészítésével. Az volna az ideális, ha az aláírásgyűjtési ívek benyújtásával egyidőben a jogszabálytervezeteket is letennénk az Európai Bizottság asztalára, hiszen ez szavatolná azt, hogy ne az Európai Bizottság maga kezdjen el mazsolázni a 9 intézkedési javaslat közül, hanem legyen egy olyan hozott anyag, amit alapként kezelhet. Azt gondolom, hogy az oktatásra, nyelvre, kultúrára, nyelvhasználatra vonatkozó témák nagyon fontosak és kiemeltek a csomagból. A második a regionális politikákhoz kötődő kezdeményezések – az audiovizuális jogok az egy olyan terület, ami már kézzelfogható és konkrét elem, de a többinek is megvan a maga értéke és összességében lesz egy olyan csomag, amely egy európai kisebbségi keretszabályozás felé mutat.
