Elszakadások és összeköttetések, elmúlás és újraszületés Méry Bea képein

A harmincnyolcadik Pozsonyi Városi Kulturális Napok bevezető rendezvényeként került sor Méry Bea képzőművész alkotásai tárlatának megnyitójára Pozsonyban, a Csemadok székház Rákosi Ernő termében. Az Archeus- Életerő címet viselő kiállítás a Szövetség a Közös Célokért társulás és a Csemadok Pozsonyi Város Választmánya társszervezésében valósult meg.

A szép számú érdeklődőket Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke üdvözölte, felhívva a figyelmet a kulturális napok további rendezvényeire, és egyben reményét kifejezve, hogy a változatos programokat kínáló rendezvénysorozat idén is eléri célját, a magas színvonalú kultúrélményen kívül lehetőséget ad az embereknek a találkozásra, egymás közelebbi megismerésére.

Hideghéthy Andrea, a Szövetség a Közös Célokért társulás ügyvezető igazgatójaként köszöntötte a képzőművészt, az őt bemutató Iancu Laura József Attila-díjas költőt, írót, Méry Rebeka énekművészt, valamint az esemény közönségét.

Részletesen szólt arról is, hogy nagyszerű lehetőségnek vették a közreműködést Méry Bea kiállításának megrendezésére. Hiszen az alkotó bennünket, a Csallóközt, a Felvidéket képviseli, a nagyvilág ihlette képeinek témái mellett a Csallóközből is merítkezik.

Közben a közönség a Junior Prima-díjas Méry Rebeka művészetében is gyönyörködhetett, az előadott népdalokat gitáron kísérte.

A tárlatot Iancu Laura nyitotta meg, aki beszédében többek között így értékelte a képzőművész munkáit:

„Méry Bea univerzumában örök tavasz, létközvetítés van. Művészete az a művészet, amely meglehet egy fizikai tárgyban is manifesztálódik – az ember szellemi létezésének a közege.

A léthatárokon átható csónak, a víz,  a fény mutatja az utat a földinél magasabb rendű létszférába, ahová az emberi élet tart, ahová, ahogy Szent Benedek mondta, nem a lábunkkal, hanem a szívünkkel lépünk be. Földünk halottaink arcképcsarnoka – mondta egyszer Csoóri Sándor. Fáink és persze a természet egésze: valamiképpen ebből az arcképcsarnokból nő ki és a természet táplálja az embert. ”

Méry Bea megköszönte a szervezőknek a fogadtatást, a tárlat megszervezését és elmondta, egyfajta nosztalgiát érez most, hiszen ez a hely pályája kezdeteit idézi fel benne. Visszatérést arra a helyre, ahonnan Pogány Erzsébet, Schrantz Györyg és Kalita Gábor biztatására, támogatásukkal indult.

Miután a kiállítást hivatalosan megnyitottnak nyilvánították, sor kerülhetett az alkotások megtekintésére.

Az alkotó művészete különös, misztikus, csupa jelkép, áttételes gondolat az emberi élet mélységeiről, születésről, halálról, elmúlásról, a természet örökös körforgásáról, mozgás, fejlődés, felemelkedés követhető nyomon minden képen.

Sok művét ihlették az indonéziai tanulmányutak. Időről időre visszatér ebbe a sokszínű, a hagyományokat mélységesen őrző országba.

Az ott elsajátított batik technikát is beépíti akrillal készült munkáiba. Az utazás, a távolodás, az elszakadás alapvető elemei alkotásainak, több képén ott a csónak, amely jelképezi az utazást, de akár Kháron ladikját is, amely az öröklétbe viszi a földi létből távozót, és a fény, a lángok, amelyek a remény szimbólumai is lehetnek.

Nagyon hatásos képe az Átváltozás, ahol a magból kikelt, felnövekvő, kiteljesedő, majd leveleit hullató fa a természet változásának, de a teljes emberi életnek a filozófiája is. Ugyancsak ilyen komoly és mély tartalmú az Átkelés című is, amelyben még a születés szimbólumát, az anyaméhből a való világba való átkelést is felfedezhetjük. Szuggesztív hatást keltenek a képek apró motívumai, miniatűr elemei, a mitikus részletek, a természeti jelenségek és az erős színek, amelyek még inkább kihangsúlyozzák az alkotások üzenetét.

A címadásról így vallott a művésznő:

„Az archeus középkorban használatos kifejezés, mely azt az erőt jelölte, amely minden élőlény növekedése és fennmaradása felett uralkodik.

Egyfajta életerő, az anyagi világ legfinomabb része, ami képes kapcsolódni a transzcendens világokhoz. Az Archeus számomra a művészet szimbóluma is, hiszen maga a művészet is egyfajta transzcendens kapcsolódás kell legyen, amikoris az anyag átlényegül egy magasabb világ felé való törekvéssé.”

Az 1987-ben Somorján született, jelenleg a Felvidéken és a magyarországi Solymáron élő, de Indonéziába is szívesen ellátogató képzőművész azt is elmondta, hogy több kiállításra is felkérést kapott a közeljövőre például Dunaszerdahelyről, Budapestről.

Munkáinak pozsonyi kiállítása pedig október 25-ig látogatható a Csemadok székház Rákosi Ernő termében.