Az idén már 14. alkalommal rendezik meg a Házasság hetét a magyarországi keresztény egyházak és a civil szervezetek együttműködésével. A rendezvénysorozatra mindig a Bálint nap környékén kerül sor, és a programokkal a házasság és a család fontosságára, egyedül üdvözítő küldetésére kívánják felhívni a figyelmet. A rendezvénysorozat mottója évről évre változik, idén az Ezerszer is igen jegyében zajlik.
A rendezvénysorozathoz 2015 óta a Szövetség a Közös Célokért társulás is csatlakozik, előadások, könyvbemutatók szervezésével, misék, istentiszteletek közvetítésével és okleveleket is átadnak a házassági évfordulójukat ünneplő felvidéki házaspároknak.
Ezúttal a járványhelyzetre való tekintettel online előadásra hívták az érdeklődőket. Dr. Strédl Terézia Stresszes élethelyzetek című előadásában jó példákkal, elfogadható, megvalósítható tanácsokkal szolgált a témában.
Hideghéthy Andrea, a társulás ügyvezető igazgatójának köszöntője után a Felvidék legismertebb pszichológusa, a révkomáromi Selye János Egyetem és a magyarországi Kodolányi János Egyetem oktatójának érdekes előadása, a kapcsolatban, házasságban élők vagy az arra készülők, de azok számára is számos tanulsággal szolgált, akiknek életéből kimaradt a boldog házasság.
Az előadó rögtön elöljáróban elmondta, hogy a sikeres együttélés alapja egymás elfogadása, arra pedig csak azok képesek, akik önmagukat is elfogadják, akik jóban vannak önmagukkal.
Rendkívül fontos a feltétel nélküli elfogadás, ami mindkettőn múlik, az azonos értékrend, amely nem minden esetben van jelen.
A házasfelek tudvalevő, hogy más-más családból, közegből jönnek, más a neveltetésük, de fontos az értékrendek egyeztetése, megbeszélése, ehhez elengedhetetlen a másik megértése és olykor a megbocsájtás is. Talán gyakrabban kellene önvizsgálatot tartani, mert az önkontroll sokszor rádöbbent saját hibáinkra, tévedéseinkre is. Mindenről már a kapcsolat elején hitelesen kellene beszélni, ez a jó társas kapcsolat egyik legfőbb feltétele, amely olykor csak később, évek múltával tudatosul bennünk.
A házasság kiindulópontja a két fél között kibontakozott szerelem, ennek pedig a vágyra, a testiségre, a szeretetre, a lelki melegségre és az elkötelezettségre kell épülnie. A jó partnerség öt alappillére a tisztelet, a vágyódás, a bizalom, a szülői elkötelezettség és a barátság.
Kiemelten fontos a tisztelet, amelyet sokszor a legnagyobb természetességgel adunk meg másoknak, de a hozzánk legközelebb álló személynek sok esetben nem. Ám hogyan várjuk el a magunk tiszteletét, ha nem adjuk meg azt éppen a számunkra legfontosabb személynek?
Legalább ennyire lényeges a szülői elköteleződés. Kérdezzük meg magunktól: elfogadjuk-e gyermekünk apjának, anyjának a kiválasztott személyt? Megbízok benne apaként-családfenntartóként illetve anyaként-fészekrakóként?
Nagyon elgondolkodtató kérdések, amelyeket minden házasság előtt állónak fel kellene tenni magában. Majd a házasságban, két ember együttélésében mindebből következik az együttműködés, de a rivalizálás is, amely azonban jó értelmet kaphat a partnerkapcsolatokban.
A pszichológusnő kitért a házastársak elvárásaira is, ezek ugyanis mások a nőknél és mások a férfiaknál, és sokszor nem is olyan könnyű ezeknek az elvárásoknak megfelelni. A kölcsönös odafigyelés azonban ezen is túljuttat.
A nők a több beszélgetést, odafigyelést igénylik, szinte a nap 24 órájában érezni szeretnék társuk lángoló szerelmét, valamint, hogy még a gondolataikban is olvasson, és örökké mellette maradjon.
A férfiak számára létfontosságú a meleg otthon biztosítása, a tiszta környezet és a meleg étel. Nem hiába hangoztatott szólam, hogy a férfiakat a gyomrukon keresztül lehet leginkább megfogni. Ugyanennyire lényeges nekik a testiség, a szex, a csodálat, a gondokból, a nők problémáiból azonban rendszerint nem kérnek.
Napjaink nagy hiányossága, hogy az elcsendesedés korát éljük, nem beszélgetünk egymással, pedig a házasságban, a családban nemcsak a kedélyes tereferékre, hanem a kibeszélésekre, mint a feszültségek, a felgyülemlett problémák megvitatására is szükség van.
A gyermekneveléssel kapcsolatosan az előadó a neves gyermekpszichológust, Ranschburg Jenőt idézte, aki azt mondta, ha a házaspárok azt akarják, hogy jó gyereket neveljenek, akkor szeressék egymást.
Minden kapcsolat, minden család életében elkerülhetetlenül jelen van a stressz, de nem mindegy, hogy ez pozitív vagy negatív töltetű, a negatív élmények oldására pedig ugyancsak a beszélgetés a legjobb gyógymód.
Strédl Terézia nem kerülte ki a válások témáját sem. Szomorú statisztikaként említette, hogy a 2011-es adatok alapján a felvidéki magyarok körében jóval nagyobb arányú volt a válás, mint a szlovákiai válások aránya. Ugyancsak felfigyeltető tény, hogy az elváltak, majd újraházasodottak minden negyedike azt nyilatkozta, az előző kapcsolatuk jobb volt, mint az új. A szakemberek ebből arra következtettek, hogy a válások sokszor elmaradottan történnek, pedig lenne megoldás. Egyrészt rosszul oldjuk meg a konfliktusokat, másrészt a gondjainkat nem bízzuk szakemberre, úgynevezett mediátorra. Egy-egy komoly döntéshozatal előtt ajánlatos egy referenciaszemély véleményét kikérni, ezután mérlegelni és akár a kisebb rossz mellett dönteni.
Strédl Terézia előadásában több érzékletes példával, konkrét esetek felsorolásával nemcsak a stresszes élethelyzeteket mutatta be, hanem megoldást is felsorakoztatott minden körülményre.
Mintegy tükröt állított elénk, nézzünk bele, vizsgáljuk meg önmagunkat, megteszünk-e mindent vagy legalábbis sokat a kapcsolatunk ideálissá tételéért, partnerünkért, a közösen vállalt gyerekekért és önmagunk boldogságáért. A lehetőség mindannyiunk számára adott, csak akarni kell. A Házasság hete ezeknek átgondolására is egy jó alkalom.
Az előadás ITT tekinthető vissza.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
