A fenti címmel jelent meg a mai napon a Magyar Nemzet internetes felületén Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatójának az írása. Mint a gondolatmenetében fogalmaz: a választási kudarc oka a felvidéki magyarok apátiája, a közügyektől való távolmaradása.
„Szégyen, ami február 29-én Szlovákiában történt. Tíz év után sem sikerült felvidéki nemzettársainknak a parlamenti képviseletet biztosítani északi szomszédunknál. Annak ellenére nem, hogy a hivatalos adatok szerint részarányuk az ország lakosságában a folyamatos sorvadás után is még mindig 8,5 százalék. Az egyetlen magyar választási párt, a Magyar Közösségi Összefogás viszont csupán 3,9 százalékot ért el, ami jócskán elmarad az ötszázalékos küszöbtől” – jegyzi meg Csóti György.
Írásában kitér a Magyar Közösségi Összefogás és a Most-Híd vegyespárt szavazatszámaira. Mint írja: „az összlakosság arányában a magyaroknak csupán harminc százaléka szavazott az MKÖ-re. A Most-Híd választói közül legfeljebb a fele magyar nemzetiségű. Tehát a felvidéki magyaroknak mindössze hozzávetőlegesen 38 százaléka vette a fáradságot, hogy nemzetének sorskérdései ügyében négyévente egyszer elmenjen szavazni.”
Mint kiemeli, a kudarc oka a felvidéki magyarok apátiája, reményvesztett befelé fordulása, a közügyektől való (tudatos) távolmaradása. Az elmúlt 75 év sorozatos csapásai, az állandó csalódások az elmúlt három évtizedben érthetővé teszik ezt a magatartást, de ez mégsem fogadható el
– magyarázza a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója.
„Nem elfogadható, ha magyarként akarnak élni az elcsatolt magyar területeken. Márpedig a közvélemény-kutatási adatok és személyes tapasztalatok alapján tudjuk, szeretnének magyarok maradni, de egyre kevesebbet tesznek ezért” – hangsúlyozza.
Az írás további részében felvázolja a kisebbségi sorban élő felvidéki magyarságot ért sorsdöntő eseményeket. Bőszen elemezi a jogtipró Beneš-dekrétumokat s azok máig ható következményeit.
A magyar kormány ebben a helyzetben arra helyezi a hangsúlyt, hogy hathatósan hozzájáruljon elszakított nemzetrészeink európai szintű megélhetéséhez és jogbiztonságához
– fogalmaz.
A kisebbségvédelemmel kapcsolatban kifejti: a meglévő hazai kisebbségvédelmi és a kisebbségek nyelvhasználatát, kulturális életét, a közügyekben való részvételét biztosító – még ha oly gyenge is – törvények, valamint az aláírt nemzetközi szerződések és ajánlások (Európa Tanács) betartatását jelenti.
Közben persze harcolni kell, harcolunk a jogkiterjesztésért is (autonómia) a lehetőségek határain belül, de hittel a jövőben – szögezi le.
„Március 1-jétől új fejezetnek kell kezdődnie a felvidéki magyarok életében. Véget kell vetni a megosztottságnak, a kishitűségnek és a félelemnek”
– hangsúlyozta.
A teljes cikk elolvasható a Magyar Nemzet internetes felületén ITT.
